Kata-pult

Anyukás Facebook-csoportok: buksisimi vagy tőrdöfés?

Forrás: pixabay.com

Azon elmélkedtem, milyen is napjainkban a „tökéletes” anyuka? A tökéletesség egy viszonylagos fogalom, éppen ezért némi magyarázatra szorul, hogyan is értelmezzük ebben a kontextusban. A tökéletes anyuka definíciója jelen bejegyzés szerint: olyan gyermekes nőszemély, aki teljes mértékben megfelel a magukat makulátlannak tituláló anyakaszt elvárásainak, illetve az anyás-babás Facebook-közösségek által kreált íratlan törvényeknek. A lista nem teljes, néhány gyakran felmerülő kényes kérdés alapján íródott a bejegyzés.

Tehát a tökéletes anyuka:

  1. A végsőkig szoptat, vagy annál is tovább, BÁRMI történjék.

     

    Forrás: pixabay.com

    Le a kalappal a sokáig szoptató anyukák előtt! Alapvetően én is szoptatáspárti vagyok, de mindenki egyéni történetét tiszteletben tartom. Persze, legyen cici a WHO-ajánlásokkal egyetemben 2 évig, vagy annál tovább. De! Ne érezzük magunkat tré anyának azért, mert „csak” fél évig, egy évig vagy éppen másfél évig sikerült ez nekünk bizonyos okokból kifolyólag. Igen, tré anyának, szándékosan nem „szaranyát” írtam, mert manapság olyan nagyon idegesítően divatos ez a kifejezés. Tehát nem fog összedőlni a világ, ha x idő után valamilyen oknál fogva így alakul, vagy éppen kínlódva mennek a dolgok, és a babád sem „követeli” az éltető nedűt, vagy éppen nincs kedved, energiád erőltetni, rágörcsölni, csakazértis szoptatni. Csak azért, mert mardosni fog a bűntudat, amikor azt látod, hogy bizonyos fórumokon már-már egymásra tromfolnak az anyatigrisek; valamelyikük 3-4, sőt, van, aki akár gyermeke 5-6 éves koráig is kitartott. Ez az ő döntésük volt, nekik minden tiszteletem, de ne érezzük gáznak, ha nálunk ez bizonyos idő után már nyűggé válik örömforrás helyett!

    És ha valaki pironkodva meg merészeli kérdezni a babás Facebook-csoportban, hogyan tudná a csöppséget kíméletesen elválasztani, akkor a kérdésre kérdéssel – véletlenül sem tanáccsal – felel: “De miért is kellene elválasztani? Hiszen azt a gyerek sokkal jobban tudja!”

  2. EGYÜTT ALSZIK a gyermekkel minden körülmények között. 

Forrás: pixabay.com

  • Akkor is, ha csak úgy fér el az álmában angyalkát formáló gyerek mellett, mint az esernyőre csukott sportkocsi.
  • Akkor is, ha szerencsétlen apa a nappali pamlagjára szorul ki. De hiszen az együttalvás alap, a különalvás halálos bűn!
  • Akkor is, ha a csemete egyébként – együtt is, külön is, atombomba mellett is, mindenhogy – tök jó alvó, és nem kel fel éjszaka huszonhatszor.

Ha úgy kényelmes, vagy úgy diktálja az anyai ösztönünk vagy éppen a szituáció, természetesen aludjunk együtt – mi most egy jó ideje együtt alszunk, mielőtt bárki beszólna; mert így alakult. De nem volt ez mindig így, nem erőltettük sem együtt, sem külön. Azelőtt külön volt jó, most együtt. De nem mindenáron, minden körülmények között, főként nem várom el másoktól, mint a jó anya kötelező sajátságát!

És ha valaki pironkodva meg merészeli kérdezni a babás Facebook-csoportban, hogyan tudná külön ágyikóba szoktatni hosszú idő után a gyerkőcöt, hiszen elég nagy már; akkor biztos, hogy a kérdésre ismét kérdéssel felel, mely a gyermek életkorára irányul. 3 éves? Akkor ezen a ponton jön az, hogy rátromfol: semmi gond ezzel, tűrjék csak a helyzetet, ha akarják, ha nem, hiszen náluk a gyerek legalább 5-6 éves koráig ez volt a szitu!

  1. KIZÁRÓLAG HORDOZÓKENDŐT használ, babakocsit soha.

     

    Forrás: pixabay.com

    És persze a szemében csakis az lehet valamire való anyuka, akinek szintén ez a hitvallása. Kendő vagy hordozó minden körülmények között!
  • Akkor is, ha több órás sétatúrát tervez – részben alvásidőben – a csöppségnek az öt, vagy akár tíz kilójával. S persze ha kincsünk elengedi magát, akkor az ólomsúly hirtelen megduplázódik.
  • Akkor is, ha esik, akkor is, ha fúj. Akkor is, ha hóban-fagyban levacogja az összes fogzománcát, mert a bundakabát alá-fölé nem sikerült a manót megfelelően felszerkeszteni.
  • És akkor is, ha nagybevásárolni készül – de sebaj, elöl a gyerek, hátamon a zsákom, vagy éppen fordítva, ha csak úgy engedi kilóinak száma.

És ha valaki pironkodva meg merészeli kérdezni a babás Facebook-csoportban, hogy leendő anyukaként milyen babakocsit érdemes beszerezni, akkor természetesen azt javasolja, semmilyet, hiszen a babának kell a testközelség mindig, minden körülmények között! Akkor is, ha a tikkasztó 45 fokban 1 óra séta után úgy érzed, hogy nem is a babáddal izzadtál össze, hanem egy krumpliszsákkal. Ennek a tetejébe még esetleg azzal is ostoroz, hogy kinek a kényelmét szolgálod. A babádét? Vagy mint velejéig önző nőszemély, egy “anyákszégyene”, netán a saját igényeidet helyezed előtérbe?

  1. SOHA NEM “ADJA LE” a gyerkőcöt egy éjszakára. Szóval ő nem azt mondja, hogy soha ne add fel. Inkább ezt: „Soha ne add le!” 🙂 Soha, semmilyen körülmények között!

     

    Forrás: pixabay.com

  • Akkor sem, ha belerokkan abba, hogy úgy érzi, csapkodnak a feje felett a szürke, dolgos hétköznapok hullámai.
  • Akkor sem, ha már hónapok óta nem volt néhány szabad órájuk a férjével, hogy esetleg egymással is foglalkozzanak egy kicsit.

Pedig a nagyszülők tárt karokkal vállalnák szemük fényét, és talán a babuci sem tiltakozna ez ellen, de ő nem. Meg sem próbálja, ez ellenkezik az elveivel! Hiszen tökéletes anya, aki egy percet sem hajlandó gyermeke nélkül tölteni. 

És ha valaki pironkodva meg merészeli kérdezni a babás Facebook-csoportban, hogy ki mikor próbálta meg először „lepasszolni” a babát, akkor azonnal ugrik, hogy rettenetes bűntudatot keltsen, és csírájában elfojtsa a magára hagyott gyermek tragédiáját. Neki bizony 8 és 6 évesei vannak, és még soha-soha meg sem fordult a fejében a gondolat, hogy akár egyetlen estére is egyedül hagyja (azaz segítő kezekre bízza!) utódait.

  1. SOHA NEM ISZIK kávét, az alkoholról meg ne is beszéljünk, mert még belepirulunk!

     

    Forrás: pixabay.com

    Még hogy kávé, hiszen már a babavárás alatt is maximum koffeinmentes gabonakávét ivott az íze kedvéért, ha menthetetlenül megkívánta. A koffeinnek a gondolatára is mardosó bűntudat környékezte meg! Az alkoholt kérdését – azt hiszem – ezek után felesleges is kiveséznünk. Félreértés ne essék, nem csak fekete és fehér létezik, ennél színesebb világra születtünk! Hatalmas különbség van a súlyos koffeinfüggés és a napi 1-2 kis csésze kávé között, ahogy a nagyivó és a néhanapján egy kis pohár bort megengedő között.

És ha valaki pironkodva meg merészeli kérdezni a babás Facebook-csoportban szoptatós anyukaként, hogy maximum mennyi kis koktélt merjen megengedni magának a barátnő lagzijában, azonnal jön a készséges és igen hasznos „segítség”: természetesen semennyit! Egy kortyocskát sem – már ha nem akarod, hogy romba dőljön az eddig is csak látszólag létező tökéletes anya-imidzsed!

Ha megmosolyogtad, és tetszett a cikk, akkor joggal tehetsz egy X-et a képzeletbeli jelölőnégyzetbe: “Nem vagyok robot”! 😀

 

És a következő lehetőségek most is fennállnak:

Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a Facebook oldalam, hogy ne maradj le a továbbiakról! És persze ne feledd megosztani! :)

Ha pedig érdekel vagy érint a tejallergia témaköre, akkor feltétlenül nézd meg az Egy tejallergiás naplója című blogom!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!